Aktív oxigén

Klórmentes eljárásnak tekinthetjük. Üzemeltetési tapasztalataink alapján azonban sajnos azt kell mondanunk, hogy tartós jó vízminőséget nagyon nehéz ezzel az eljárással elérni. Fontos kritérium a szűrő hatékony, gyakori öblítése, a frissvíz pótlás mennyiségének precíz betartása. Időnként (2-3 havonta) klórsokk alkalmazása is szükséges. Ilyen precizitás magánmedencék esetében a gyakorlatban ritkán tapasztalható, ennek elmaradása viszont nagy valószínűséggel a vízminőség gyors romlásához vezet. Egy tönkrement víz pedig több napon át elhúzódó munkával, sok és drága vegyszer alkalmazásával hozható helyre.

Fertőtlenítés ózonnal.

A légköri ózon (O₃)a sztratoszférában a napfény UV sugarainak hatására keletkezik a levegő oxigénjéből. Az ózon kékes színű, jellegzetes szagú, igen mérgező gáz, a fluorsav után a legoxidálóképesebb anyag. A köznyelvben használt "ózondús" levegő kifejezés (mely állítólag Jókai Mórtól származik) szerencsére nem tartalmaz gyilkos ózont, valójában friss, oxigén dús levegőt jelent. 


Mesterséges úton általában nagyfeszültségű elektrosztatikus kisülésekkel, vagy a légköri oxigén 185 nanométeres UV-C sugárral történő besugárzásával állítható elő. Az ún. ózongenerátorok túlnyomó többsége kisülések segítségével termeli az ózont. Injektor szelepen keresztül jut az ózon a vízáramba. Az ózon elpusztítja a vízben lévő mikroorganizmusokat, és a felesleg is néhány másodperc alatt elbomlik. Nagy teljesítményű ózongenerátor esetében szükséges egy reakciótartály beépítése a rendszerbe, ahol a fertőtlenítési folyamat célzottan zajlik, valamint a maradék ózon megsemmisítésére egy aktív szénszűrő beépítése is szükséges a technológiai sorba. Egy ilyen rendszer milliós nagyságrendű kiadást jelent. Ezért inkább csak a csekély teljesítményű ózongenerátorok elterjedtek, azok is főleg kompakt masszázsmedencék gépészetében. Ezek a berendezések csak annyi ózont termelnek, amennyi biztosan elbomlik 1-2 másodpercen belül, mielőtt az ózon molekulák a vízárammal együtt kijutnának a csövekből a medencébe. Az ózonos fertőtlenítés legfontosabb előnye, hogy alkalmazása során nem marad vissza más melléktermék, éppen ezért kiválthat olyan oxidáló anyagokat, amelyek melléktermékei a a környezetre és az emberi szervezetre káros hatásúak. Teljeskörű fertőtlenítést csak ózon használatával nem tudunk elérni, hasonló okokból, mint az UV lámpás eljárás esetében, tehát szükséges kisebb mennyiségű fertőtlenítőszer adagolása is a medencevízbe.
 

Ezüstözés

A primitív életformákkal szemben az ezüst olyan mérgező, mint a legerősebb kémiai fertőtlenítőszerek. Sok baktérium-, gomba-, és vírusfajta specifikus enzimet használ az anyagcseréjéhez. Az ezüst katalizátorként működik, és hatékonyan bénítja meg ezt az enzimet. A mai napig kb. 650 kórokozóról ismert, hogy az ezüst hatékonyan elpusztítja. Az uszodatechnikában ún. ezüst-réz ionos fertőtlenítő berendezéseket használunk, a hagyományos klóros fertőtlenítés kiegészítéseként.

UV fény

Az UV fény a látható fény és a röntgensugarak között elhelyezkedő elektromágneses sugárzás. A látható fényhez legközelebb a 315-400 nanométeres hullámhosszúságú UV-A tartomány esik. Ez a fény jótékonyan hat az emberi szervezetre, elősegíti a csontképződést és a pigment képződést, azaz a barnulást. Az UV-B tartományba (280-315 nanométer) eső sugarak okozzák a leégést és nagyrészt ezek felelősek a bőrrák kialakulásáért is. Az UV-B sugárzás akkor is veszélyes lehet, ha kvarclámpából vagy a szoláriumból származik. Az UV-B hullámokat természetes körülmények között elnyeli a Föld 18-25 km magasságban lévő ózonrétege.A 200-280 nanométeres UV-C fény roncsolja a mikroorganizmusok DNS szerkezetét, ezzel megszünteti szaporodóképességüket.
                          
A napból érkező UV-C sugarakat teljesen elnyeli a föld légköre, ezért az csak az űrhajósokra és eszközeikre jelent veszélyt. Alacsony nyomású higanygőzlámpa alkalmazásával azonban mesterséges úton is elő lehet állítani UV-C sugárzást. Ezeket a fényforrásokat germicid lámpáknak is nevezzük. Hatékonyan fertőtlenítenek, alacsony üzemeltetési költségek mellett. A fertőtlenítés a készülékben áramló folyadékra hat. A berendezésből távozó víz folyamatosan vízforgatás mellett is általában csak órák múlva kerül ismét a berendezésbe. A medencében eltöltött idő alatt pedig jelentősen elfertőződhet, ezért csak kiegészítő eljárásként alkalmazható, a hagyományos fertőtlenítőszerek használata mellett. UV fény alkalmazásával jóval kevesebb hagyományos vegyszert kell alkalmaznunk, mintha csak kizárólag fertőtlenítőszert használnánk (akár 20%-nyi mennyiség elég lehet). Mindenképpen korszerű, környezetbarát eljárásnak tekinthetjük, mert a nem kívánatos vegyszermaradványok és melléktermékek mennyisége kevesebb, alacsony üzemeltetési költségek mellett. Kedvezőtlen körülmény, hogy a fénycsövek (germicidlámpák) élettartama korlátozott (12-18 hónap), és az élettartam vége felé a fénysugarak hullámhossza a kevésbé hatékony tartományok felé tolódik, így nő a víz fertőtlenítőszer igénye. A fénycsövek körül elhelyezett kvarc védőcső felületén lerakódások képződhetnek, amelyek rontják a fénysugarak áthatolását, ezért gyakorta szükséges a védőcsövek tisztítása.

Gazdasági előnyei vitathatók ugyan, de környezetbarát volta miatt úgy gondoljuk, hogy minden üzemeltetőnek érdemes megfontolnia a berendezés telepítését, amely már működő medencék esetében sem jelenthet problémát.

Sósvízes fertötlentés

Az egyik leggyakrabban alkalmazott, néhol "vegyszermentes"-nek mondott medencevíz fertőtlenítési mód. Az eljárás lényege, hogy a medencevízbe közönséges konyhasót (NaCl -nátrimklorid) adagolunk. A szükséges koncentráció mértéke némileg eltér a különböző típusú berendezések esetében, de mindenképpen jóval kisebb, mint ami a tengervízben található. Általában 5-10 kg/m3 a szükséges koncentráció, ami pl. egy 50 m3-es medence esetében azt jelenti, hogy 250-500 kg sót kell öntenünk a vízbe a medence feltöltésekor. A sóból a fertőtlenítő készülékben, elektrokémiai reakció (elektrolízis) révén klórgáz képződik, a klórgáz és víz reakciójából pedig hipoklórossav (HClO), a tulajdonképpeni szabad aktív klór jön létre, ugyanaz a vegyület, amely a hagyományos klórtabletták, klórgáz, klórdioxid, vagy hipó alkalmazásakor. Ezt az egyszerű klórteszterekkel végzett méréssel ellenőrizhetjük.

A keletkező nátronlúg a víz pH-értékét növeli, tehát az egyensúly tartása érdekében nagyobb mennyiségű pH csökkentő szer adagolása szükséges. Belátható, hogy ebben az esetben klórmentességről valójában nem beszélhetünk. A klór melléktermékei ugyanúgy megjelenhetnek, mint a hagyományos klóros eljárások esetében. Előnye leginkább az, hogy a berendezés állandó klór utánpótlást biztosít a medencevízbe, így az üzemeltető feledékenysége, pontatlansága nem veszélyezteti a fertőtlenítés folyamatosságát. Hátránya, hogy pH csökkentő szerből nagyobb fogyással kell számolnunk, illetve a sós víz korrózívabb az édesvíznél, ezért az általában alkalmazott rozsdamentes szerkezeteket (KO33 anyagminőségű hőcserélő, korlát, létra stb.) kerülni kell, helyettük drágább, a korróziónak jobban ellenálló (pl:titán, KO38) berendezéseket kell telepíteni. A sós hulladékvíz elhelyezése is problémát okozhat, mert ilyen esetben a hulladékvíz locsolás céljára nem használható.