A természetben mindig azt tapasztaljuk, hogy a hőenergia a melegebb helyről a hidegebb felé áramlik, azaz a melegebb anyag hűl, a hidegebb melegszik. A hőszivattyúk némi energia befektetésével látszólag megfordítják ezt a folyamatot. Alkalmazásuk lehetővé teszi, hogy viszonylag alacsony hőmérsékletű közegből (pl. 10 fokos talajból, vagy levegőből) hőenergiát vonjunk ki, és ezt az energiát alapvetően melegebb közegbe (pl. 25 fokos uszodavízbe) juttassuk, és fűtsük ezáltal. Ez nem újkeletű dolog, hiszen ugyanezen az elven működnek a klímaberendezések, konyhai hűtőgépek, vagy uszodai párátlanító berendezések is.

Hőszivattyúkat egyre több épület fűtésére alkalmaznak, elsősorban a talaj hőjét kiaknázva. A medencék fűtésére egyszerűbb, és olcsóbb megoldás kínálkozik, mégpedig a levegős hőszivattyú  

A hőszivattyúk működésének eredménye, hogy relatív kevés elektromos energia befektetésével annál akár 3-5-ször több hőenergiát vonjunk ki a levegőből, miközben hűtjük azt. Összehasonlításként tehát, amíg egy 4-5 kW elektromos teljesítményű elektromos fűtőbetéttel 4-5 kW fűtőteljesítmény áll rendelkezésünkre, addig egy azonos felvett teljesítményű hőszivattyúval 12-20 kW fűtőteljesítmény tudunk elérni. Azaz, a hőszivattyú által termelt energia 20-25%-ába kerül annak, mintha egyszerűen csak elektromos fűtőpatronokkal fűtenénk.
                           

A berendezések már meglévő medencékhez utólag is beépíthetők. Lehetőleg kültérre, kissé védett, de jól szellőző helyre célszerű telepíteni. Beltéri telepítés (pl. garázs) esetén fennáll a veszélye, hogy a helyiség levegőjét kellemetlenül túlhűti a készülék. A medencevizet közvetlenül kell átvezetnünk a berendezésen, tehát a medence gépházától nem célszerű a berendezést távol telepíteni